Jártál már úgy, hogy érezted: ez valami más, ez valamiért különleges?
Adott egy nagypapa, aki 1975- ben elültetett egy pár fenyőfát. Gondolta biztosan: majd az
unokáimnak jó lesz. Az unokák felnőttek, családjuk lett, a fenyőfák pedig bár már elszáradtak, de
nem kerültek a tűzre, ez érték, emlék, hagyaték. Ebből az értékből született, tiszteletül egy hely hol
bármikor felidézhetjük, a múltat, az emléket, és tervezhetjük mi mit hagyunk majd az unokáinkra.
Az elképzelés egy olya kerti pergola aminek építésénél felhasználjuk a meglévő anyagokat, a fát mit a
nagyszülő hátrahagyott. Ennek szellemiségében, egyszerűségében, természetközeli hangulatában
rejlik a hely valódi eszenciája. A felhasznált anyagok mind a régmúlt idők örök értékét közvetítik. A
tömör fa, a kovácsolt vas elemek, a natúr valódi kötél, és az első Edison izzókra emlékezetető
lámpák.
A feladat különleges, az anyag egy része adott, még ha a méretek nem is teljesen ideálisak. Az
összhang, a feladat szellemisége áthatott mindenkit, mintha értenénk mit is akart a mai rohanó
világba hátra hagyni egy szerető nagyszülő. Végeredmény pedig bár új, hangulatos, az öröm, az
emlékezés, az elmélkedés, és a tervezés színtere. Itt sosem vagy egyedül.
